Kivételesen nem leosztások lesznek ebben a bejegyzésben, hanem hosszú szöveg, két HS profi blogbejegyzése: Phil "OMGClayAiken" Galfond és Brian Townsend  (korábban aba20 és sbrugby néven játszott) nemrég majdnem egyszerre írt arról a blogjában, hogy ők is nehezen birkóznak meg a pókerben elkerülhetetlen szórással és a hosszú táv végtelenbe veszésével.

Annak ellenére, hogy ebben a dologban összecsengenek, a két blog mégis teljesen más, ahogy nyilván íróik személyisége is. Galfond mindig meglep engem, állandóan bedőlök a mackós, "kettőig sem tud számolni" ábrázatának, holott a pókertől függetlenül is van sütnivalója. Határozottan kedvelhető.

Brian Townsend (eredeti blog a cardrunners.com-on):

Szinte pontosan egy év  (11,5 hónap) telt el azóta, hogy a red pro státuszomat felfüggesztették a Full Tilt Pokeren és kitiltottak a PokerStarsról. Be kell ismernem, hogy a tavalyi év azon időszaka volt a pókerkarrierem mélypontja. Akkor se tudtam volna nyerni PLO-n, ha az életem múlik rajta.  Volt egy évem, amikor nullában végeztem, és a nullás sorozat előtt életem legnagyobb hullámvölgyét éltem át. A pókerkarrieremet illetően életem legmélyebb mélypontján voltam. El kell mondanom, hogy van néhány ember körülöttem, akik mellettem álltak, amikor a dolgok igazán rosszra fordultak. Még meg is lepődtem azokon, akikről azt gondoltam, hogy hátat fognak fordítani, ha nem megy jól nekem, és még jobban meglepődtem néhány baráton, akik igazán velem voltak, amikor rázós lett a dolog.

Milyen különbséget jelenthet egyetlen év? Kitűztem magam elé egy célt, hogy 100K-ből csináljak bankrollt, csak PLO-t játszva. Elképesztően jól ment, 2,5 millió dollárt nyertem 11 hónap alatt, és 2 millió fölött ebben az évben. Számtalan órát dolgoztan, és úgy éreztem, senki sincs előttem a PLO-ban. Az utóbbi 4-5 hónapban a legmagasabb alapokon játszottam, és hihetetlenül jól csináltam, 25/50-ről felküzdöttem magam 300/600-ra. Ha az év második fele ugyanolyan jó lesz, mint az első, életem legjobb évét zárnám.
 

Megtanultam pár dolgot az elmúlt évben. Az egyik az, hogy a jó/nagyszerű játékos közti különbség a  10/20-as vagy a 25/50-es, illetve a legmagasabb alapon játszó játékos között hihetetlenül kicsi. Én személy szerint úgy érzem, hogy a legjobb PLO játékosok 25/50-en játszanak a Starson és a Full Tilten. Nyilvánvalóan elképesztő játékosok vannak a csillagászati alapokon is, de sok hozzájuk hasonlóan jó játékos játszik 25/50-en. Az igazi különbség a két alap között, hogy a 25/50-es alapra sokkal inkább odatévednek a fishek, de a legjobb játékosok hasonló képességűek és sok esetben a  25/50-es játékos jobb is lehet a játszott leosztások mennyiségéből adódóan.

Nem arra akarok kilyukadni, kik a legjobb játékosok, inkább arra, hogy senki nem jobb csak azért, mert magasabb alapon játszik. Nagyszerű játékosok játszanak mindenfelé. Tovább is vihetjük ezt: ne gondoljuk, hogy bárki másnál jobbak vagyunk, csak mert pókerjátékosok vagyunk, vagy hogy a karrierválasztásunk megalapozottabb, mert jövedelmezőbb, mint mondjuk egy tanáré, tűzoltóé vagy ácsé.

Én egy nagyon ítélkezős házban nőttem fel, ahol gyakran lenézték azokat az embereket, akik különböző vagy számunkra ismeretlen módon csináltak dolgokat. Az elmúlt pár évben megtanultam elnyomni ezt, és egy kicsit elfogadóbb lenni a másság iránt. Amikor valaki azt mondja, hogy hisz az asztrológiában, többé nem nézek úgy rá, mint egy őrültre. Elfogadom, hogy ő ezt a szemléletmódot választotta, és ki vagyok én, hogy azt mondjam neki, hogy másképp kellene.

Szóval mire is jutottam ezzel? Nos, mindent elértem PLO-ban, amit kitűztem magam elé. Nagyon magabiztos vagyok abban, hogy meglehetősen jól meg tudok verni bármilyen most futó PLO játékot, bár nincs jelentős számú leosztásom 200/400 és 300/600-as alapon, hogy biztos lehessek ebben, az eredményeim eddig ezt biznyítják.

Egy héttel ezelőtt elhatároztam, hogy kiveszem az online termekben lévő összes pénzemet, és elkezdem megtanulni a vegyes játékokat. Van néhány oka a döntésemnek, de a legfőbb, hogy unatkozni kezdek, ha úgy érzem, elsajátítottam egy játékot és elértem, amit akartam. Azt is felismertem, hogy a PLO nagyon hullámzó játék. Az antés 300/600 játékok olyan nagyok, hogy egy nyerő játékos is könnyen átmehet egy 3-4 milliós hullámvölgyön. Hányingerem lesz arra a gondolatra, hogy mindent elveszítek egy ilyen hullámvölgyben, amit ebben az évben kerestem, Bár ez valószínűtlen azzal az előnnyel, amit érzek ezekben a játékokban. Még mindig nincs masszív előnyöm, ahogy senki másnak sincs. Becslésem szerint a legnagyobb nyertesek hosszú távon 2-3BB/100-as eredményt tudnak elérni. Ez erőteljes hullámzást okoz.

Hogy őszinte legyek, egy kicsit öregszem, és nem vagyok hajlandó többé olyan kockázatokat vállalni, mint korábban. Régebben nem törődtem azzal a gondolattal, hogy sokat veszítek, és vissza kell dolgoznom magam, de most nem vágyom ezekre a kilengésekre az életemben, mivel hihetetlenül stresszesek.

Az a végső oka annak, hogy meg akarom tanulni a vegyes játékokat, hogy teljes pókerjátékos akarok lenni. A világ legjobb játékosai nem csupán egyfajta póker HU-t játszanak, nem csak erre specializálódnak Minden játékban jók, akár HU-ról legyen szó, akár teljes asztalról. Mindig törekedtem arra, hogy ilyen típusú játékos legyek és megtanultam olyan különböző játékokat, mint az LHE és a PLO. A vegyes játékok megtanulása rövid távon hátrányos az órabéremre nézve, de hosszú távon igazán segíteni fog abban, hogy minden játékban játszhassak és összetettebb módon gondolkozzam a pókerről. Ráadásul szerintem a magas alapú játékok jövője a vegyes póker és nem a PLO. Nincs különösebb okom ezt hinni, csupán az ösztöneim súgják. Legrosszabb esetben tanulom egy ideig a vegyes játékokat, jobb látásmódom alakul ki a póker egészéről és végül főleg PLO-t játszom.

A vegyes játékok megtanulása miatt minden pénzt kiutaltam, és elkezdtem 20/40-es és 40/80-as alapon gürizni. Ez big betet jelent, vagyis 5/10, illetve 10/20 a vakokkal játszom. Egy barátom megkérdezte, miért nem tanulom a vegyes játékokat úgy, hogy közben PLO-t játszom, amikor jó játék fut. Azt válaszoltam, hogy nem tudom a legjobb formámat hozni a vegyes játékokban, miközben sokkal magasabb alapon játszom PLO-t. Tehát bennhagytam magamnak 50k-t, és ezt akarom felgyarapítani, hogy elég legyen az 1k/2k-s és a 2k/4k-s vegyes játékokhoz.

Amióta ezt csinálom, a vegyes játékom eredményei nagyot fordultak. Nagyon sokat vesztettem 11-e előtt, amikor kivettem a pénzet, azóta viszont majdnem 20K-t nyertem 9k leosztás alatt. Valóban azt gondolom, hogy a feljebb lépésért megdolgozva a legjobb módja annak, hogy megtanuljam ezeket a játékokat, és így nincs esélyem arra, hogy magasabb alapon játsszam, mint amin kellene. Rengeteg pénzt vesztettem azt gondolva, hogy jobb vagyok a pókerjátékokban a valóságosnál és beültem nagy játékokba.

Reálisan nézve ez két vagy több évembe telik majd, bár szeretném azt gondolni, hogy jövő ilyenkor játszhatnék azokban a játékokban. Azonban ez nem reális, mivel rengeteg játékban (stud, stud/8, O8) szinte semmilyen tapasztalatom sincs, és hosszú időbe fog telni az elsajátításuk. Azt hiszem, sokkal gyorsabban fogom megtanulni a játékokat, mint régebben, mivel úgy érzem, kettőt tökéletesen elsajátítottam., a PLO-t és az NLH-t, és nagyon jó vagyok LHE-ben is.  

Ahelyett, hogy belevetném magam és güriznék, gondolkodom, hogyan akarom megtanulni ezeket a játékokat. Régebben teljesen tapasztalati úton, a hibáimból tanuItam, rengeteg leosztást játszva. Bár ez egy értelmes módja a tanulásnak, a legtöbb játékos így fejleszti a játékát, ezúttal eggyel magasabb szintre akarom emelni a tanulásom. Valahányszor megtanultam egy játékot, mindig egyre jobb lettem, és mindig kevesebb időbe telt elsajátítani az egyes játékokat, mivel néhány koncepció (pozíció, vakvédelem, stb.) közös a játékokban. Ezúttal meg akarom tervezni a tanulási folyamatomat, és nagyon egzakt akarok lenni, hogyan tanulom a játékokat, így nincs szükségem arra, hogy számtalan órán keresztül gürizzek. Át akarom gondolni a szituációkat, így ha elsőként emelek K-K-K-val studban, mögöttem két ász van, visszaemelnek és tartok, csak hogy lássam az ász drillt, az első tíz ilyen alkalom nem változtatja meg az értékelésemet, és nem gondolom azt, hogy osztott király drillel rossz döntése emelni elsőként cselekedve.

Nem akarom eszetlenül nyomkodni a gombokat, amikor játszom, és ha valami jó történik, azt ismételni. Ez rémes módja a tanulásnak. Mindig meg akarom kérdezni magamtől: "Miért teszem ezt?" Ha nem tudok felelni, akkor rá kell szánnom az időt az asztaltól távol, hogy megtaláljam a választ.

Igazán nagyon várom már a kihívást."

Phil Galfond blogja még hosszabb, mint Townsendé, és voltaképp cikknek is beillene (eredeti a bluefirepoker.com-on):

"Hi, srácok,

Szóval már melatonint és Unisomot is szedtem, de még mindig nem tudok aludni. Tudom, hogy nem hallottatok az álmatlanságomról. Azt hiszem, túl sok minden jár az eszemben.

A póker hullámvasút volt mostanában. Volt két nap, amikor nagyon sokat nyertem, és volt kettő, amikor nagyon sokat vesztettem (nézd meg az utolsó bejegyzésemet az utóbbiról), mind az elmúlt másfél hétben. Félig mókás, félig fájdalmas. Szerencsére (valamennyire) a a bukás előtt nyertem, így sosem volt az az érzésem, hogy rengeteget veszítettem, bár a vonal alatt végezni sosem vicces.

Szórakoztam egy kicsit pár szóráskalkulátorral, és rájöttem, hogy a magas alapú játékok gyakoriságával nagyjából legalább öt év kell, hogy a hosszú távot lássam. Én még csak nem is terveztem, hogy ilyen sokáig játszom. Egy kicsit csüggesztő tudni, hogy nagyon kevés befolyásom van a havi eredményemre.  A csüggesztő talán rossz szó. Úgy érzem, nem t'om, nem én irányítom a dolgokat. Érzem, hogy valószínűleg van erre egy jó szó, de szegényes a szókincsem.

Azt hiszem, bele kell nyugodnom, hogy nem alapozhatom a magas alapú pókerre a bevételeimet. Az EV-m még mindig nagyon jó, de más okokra is szükség van a játékhoz: kihívásra, szórakozásra, büszkeségre. Ha évi 50 ezer leosztást játszom 300/600+-on a pénzért, csak a kiábrándultság felé vezetem magam. Még tisztességes előnnyel sem számíthatok jelentős győzelemre az esetek 60%-ánál többen.

Tegnap  azon kaptam magam, hogy rosszul megy, és igazán mérges lettem magamra. Minden évben látok embereket, akiknél tudom, hogy jobb vagyok, de nekik mégis jobb eredményeik vannak. Azt jelenti ez, hogy rosszul megy? Természetesen nem. Még az egészen egyszerű szimulációk is megmutatják, hogy nagyon valószínűtlen hogy az adott évben legtöbbet nyerő játékos legyen a világ legjobbja vagy akár az a játékos, aki legjobban játszott abban az évben. 2008-ban a legnagyobb online nyertesek között voltam, és megnyertem az egyik legnagyobb WSOP versenyt. Nem számít, milyen jónak hiszem magamat, egyértelműen nagyszerűen jöttek a lapok. Szóval miért is sajnálom magam? Nem t'om.

Igazán  csalódott vagyok, amikor ilyen logikátlan vagyok. Vagy talán azt kellene mondanom, amikor érzelmekkel szembesülök.

A szelektív memória mindenkivel elhiteti, hogy rossz a lapjárása. Amikor megnyerünk egy pénzfeldobást, nem sokat törődünk vele, de minden egyes pénzfeldobásra emlékszünk, amit elveszítettünk. Emlékszem, hogy ugyanerről olvastam a bolti sorral vagy a közledéssel kapcsolatban, de nem emlékszem, hol (De négy könyv egyikének kell lennie. Sosem olvasok.) Mindenki azt gondolja, hogy balszerencsés, amikor sort vagy sávot választ.

"Mindig rossz sort választok! Beállok az egyikbe, és aztán a mellettem álló fickó mindig hamarabb kerül sorra, mint én!"

Amikor beállunk egy sorba és az gyorsan megy, nem foglalkozunk vele. Azt várjuk, hogy ez történjen. Azokra az esetekre emlékszünk, amikor a mi sorunk lassabb volt.

Úgy érzem, mintha az agyunk egy csomó mindent csinálna, hogy megvédje az egónkat, Igazán fontos számunkra, hogy pozitív képünk legyen magumkról és azt gondoljuk, hogy jól csináljuk a dolgokat. Szinte minden pókerjátékos jobbnak gondolja magát, mint amilyen a valóságban. Egyszerűen ilyen az emberi természet. (Nem olvastam erről, és közel sem vagyok szakértő ebben. Ez csak az én véleményem.)

Következzen egy rövid teszt. Válaszolj minden kérdésre igazzal vagy hamissal.

1) Azt gondolom, átlag alatti volt a szerencsém a pókerkarrierem során.

2) Egy átlagos 6-max játékban szinte mindig a legjobb két játékos közé tartozom az asztalnál.  

3) Okos vagyok (a saját definícióm szerint).

4) Jó ember vagyok.

5) Ha Phil IGAZÁN ismerne, kedvelne.

6) Amikor vitára kerül sor vagy valamilyen nézetkülönbség merül fel, sokkal ésszerűbb vagyok, mint a barátaim többsége.

7) Talán nem mondom ki hangosan, ha kérdezi, de mélyen belül úgy érzem, a pókervilág csúcsára tudnék kerülni. A legjobbak egyike lehetnék. (Ha nagyobb szerencsém lenne.)

8) Jó a humorérzékem. Én és a barátaim viccesebbek vagyunk, mint egy átlagos baráti csoport.  

Ha jól gondolom, a fentiek többségére igazzal válaszoltál. Talán az összesre? Ne érezd rosszul magad, ha így van. Én mindegyiket végiggondoltam, és talán csak az 5-kel kapcsolatban vagyok valóban bizonyos magamban.

A valóságban talán 60%-unknak JOBB a lapjárása az átlagosnál (sokan, akiknek rosszul megy, abbahagyják az első néhány befizetés után). Vannak közületek, akiket a legtöbben nem tekintenék okosnak, jó embernek, és esetleg akkor sem kedvelném meg őket, ha megismerkednénk.  (Bár valószínűleg nem sok ilyen van, hiszen a bluefirepoker.com-ra jártok. Elit csoport vagytok.)

Az "okos" és "jó" szavak különböző dolgokat jelenthetnek. Valószínűleg mindenki megváltoztatja a definíciót, hogy illeszkedjen önmagára. Nem hiszem, hogy a nagy szókincs, az európai történelem alapos ismerete, vagy minden USA állam fővárosának memorizálása okossá tenne. Azt gondolom, hogy ezeknek a dolgoknak semmi közük az okossághoz. Véletlen egybeesés, hogy én kudarcot vallanék ezeken a területeken. A számolás és a logika könnyen megy, és tudod, mit? Azt gondolom, hogy a matematikai és a logikai képességek nagyszerű mércéi annak, ki mennyire okos.

Azt gondolom, jó ember vagyok. Sosem jelentkeztem önkéntesnek egy harmadik világbeli országba. Csak akkor hasznosítom újra a dolgokat, ha nem igényel túl sok erőfeszítést. Azt gondolom, hogy ezek helyes dolgok, de találkoztam olyan emberekkel, akik megteszik ezeket, mégsem jó emberek. Nagyon törődöm azzal, hogy figyelembe vegyek másokat és az érzéseiket, néha még akkor is, ha az kényelmetlenséget vagy boldogtalanságot jelent számomra. A barátaim mindig számíthatnak rám, és amikor szükségük van rám, sosem vagyok durva vagy gonosz az emberekhez, akár barátok, akár idegenek. Többek közt ezek a dolgok azok, amelyekről azt hiszem, hogy jó emberré tesznek.

Talán azt hiszed, okos vagy, mert memorizáltad a periódikus táblát és az összes államot, és jó ember vagy az önkéntesi munkád miatt, ugyanakkor néha goromba vagy az idegenekkel. Nem kell, hogy valamelyikünknek igaza legyen. Az elménk megteremti a saját valóságunkat, hogy megtarthassuk az önbecsülésünket.

Mire akarok kilyukadni? Nem tudom biztosan. Nem képzelem, hogy én találtam fel a spanyolviaszt. Ezeket a dolgokat legtöbbünk már felismerte. Csak azt gondolom, hogy hátborzongató, hogy ilyen logikátlanra vagyunk programozva. Az érzelmeink arra valók, hogy védelmezzenek bennünket, de azt hiszem, többségük káros a pókersikerekre nézve.

Jólesik azt gondolni, hogy okosabb, viccesebb vagy jobb emberek vagyunk, mint a legtöbben, még akkor is, ha nem igaz. Ennek valószínűleg több az előnye, mint a hátránya, azért fejlődtünk ebbe az irányba. Azonban ha azt gondoljuk, hogy jobb játékosok vagyunk  Phil Ivey-nál, az végül kárt okoz nekünk. Azt hiszem, a póker nem létezik elég régen, hogy nagy szerepet játszhasson az evolúcióban.

Minden egyes profi, akivel beszéltem, az előnyéről szólva egy nehéz játékban olyan választ adott, ami valahol 1-3pt/100-zal egyenlő. SOHA senki nem mondta azt nekem, hogy "Azt hiszem, 150$-t veszítek óránként ez ellen a fickó ellen heads-upban."

VALAKI veszít. Minden egyes játékban van vesztes. Ha öt másik profival játszunk egy asztalnál, ez azt jelenti, hogy annál az asztalnál 1-5 profi tévesen hiszi azt, hogy pénzt keres.

Azt jelenti ez, hogy nem kellene nehéz játékokban részt venni, vagy erős ellenfeleket kihívni heads-upra? Egyáltalán nem. Rengeteg nagyszerű ok van rá, hogy olyan játékokban játsszunk, amelyek -EV-sek rövid távon. Azonban ez teljesen más téma, és ez már így is kezd hosszúra nyúlni. A lényeg az, nagyon szép lenne, ha az elménk nyitottabb lenne a -EV-s vagy alacsonyabb EV-s helyzetek felismerésére, és aztán a logikát használná, hogy eldöntse, jó döntés-e játszani vagy sem.

Nem csak az önbecsüléssel kapcsolatos érzelmek állnak az utunkba.

Ha nagyot blöffölünk és elkapnak, az agyunk így dolgozza fel a történteket: blöfföltem --> fájdalom. Ez olyan, mint amikor a lánghoz érünk: lánghoz értem --> fájdalom. Hezitálunk, hogy megérintsük-e a lángot, és néha azon kapjuk magunkat, hogy hezitálunk, blöfföljünk-e (vagy más veszélyes trükköt csináljunk), különösen, mivel a rosszra sokkal könnyebben emlékszünk, mint a jóra.

Érdekes, hogy sosem hezitálok semmilyen játéknál, amikor azt gonolom, hogy kőkemény nut lapom van. Legyen szó agresszív játékról, slowplayről, valami furcsáról az időzítéssel vagy a tét méretével kapcsolatban, mindegy, teljesen kényelmesen megcsinálok bármilyen játékot, amiről azt gondolom, hogy logikailag helyes. Sosem kellett összekapcsolnom a nut flössel rivernél játszott check-raise-t a pénzvesztéssel. Azonban a valóságban a nut lappal való játék könnyen ugyanolyan költséges lehet, mint az, a trükk, amit 6-magassal csinálunk, az EV-t tekintve.

Rengeteg játékos/barátom van, akit borzasztóan tisztelek. Az egyetlen, akihez hasonlítani akarok, az Hac Dang, Talán trex313 néven ismerősebb.

Ha megkérdezik tőle: "Hac, mennyire jól pókerezel? A világ legjobbjai közé tartozol? Mi tesz annyira jóvá?", valószínűleg valahogy így válaszol:

"Nem vagyok annyira nagyszerű. Meglehetősen okos vagyok, rengeteget játszottam, de valószínűleg nagyok sok játékos megverne, aki nyer 25/50 alapon. Csak jó játékokban játszom, nitty vagyok, a bankrollom keretei között maradok, és nem megyek tiltre. Akkor kezdtem, amikor a játék igazán jó volt és gyorsan tanultam, így egy fejhosszal sokan mások előtt kezdtem. Ráadásul igazán jó a lapjárásom."

Azt hiszem, valóban komolyan is gondolja minden szavát. (Csak a tények kedvéért, Hac valójában nagyon-nagyon jó. Ő az egyetlen játékos, akit ismerek, aki jobb, mint amilyennek tartja magát.)

Ha valaki ír fórumban és megszólítaná Hac-et, azt állítva, hogy jobb nála és kihívja egy magas alapú HU meccsre, ez őt ŐSZINTÉN nem érdekelné. Ha az illető olyan lenne, akitől csomó pénzt tud nyerni, akkor elfogadná, ha az illető  jó játékos lenne, passzolná. De az, hogy egy kihívástól való visszalépése befolyásolná a drukkerek róla, mint játékosról és mint emberről alkotott véleményét, eszébe sem jut.

A múlt éjszakai rettenetes sessionöm után beszélgettem Hac-kel arról, milyen rosszul jönnek a lapok. Körülbelül 15 beülőt vesztettem 300/600 alapon, és ő is bukott, nagyjából a felét ennek. A beszélgetésünk során folyamatosan arra gondoltam, hogy mennyivel mérgesebb, vagyok, mint ő (és én nagyon nyugodt szoktam maradni a legtöbb általam ismert játékoshoz viszonyítva).

A beszélgetésünk közepén  Hac azt mondta: "Ne aggódj haver. Én most éppen a "Mo' Money Mo' Problems" dalt hallgatom, és eszerint a dal szerint sokkal kevesebb problémánk lesz. "

Abban a pillanatban rájöttem, hogy inkább lennék Hac, mint a legjobb pókerjátékos a világon.

Az olyan dolgok, mint a büszkeség, félelem, izgalom és adrenalin, szomorúság, stb. mindig útjában állnak annak, hogy logikusak legyünk.

Azt hiszem, ezeknek az érzelmeknek az elnyomása és figyelmen kívül hagyása rossz módja a feldolgozásuknak. Először ezt próbáltam, de az érzelmek túl erőteljesek.

Hacsak nem vagyunk olyan csodabogarak, mint Hac, próbáljuk meg elfogadni és megérteni az érzelmeinket. Talán előjön egy szituáció, amikot azt gondoljuk: "Egy kicsit le vagyok robbanva ma, félek nagy blöfföket vagy kis EV-s tartásokat csinálni. Csak várok a nagy lapokra, és remélem, hogy kedvez a kártya."

Aztán vagy felismerjük ezt és a logikára alapozva képesek leszünk túljutni a félelmen, hogy jól játsszunk, vagy beismerjük magunknak, hogy most éppen nem mi vagyunk a favoritok a játékban. Vagy ami még jobb, beismerjük, hogy valószínűleg még favoritok vagyunk, de nem annyira, és boldogabbak leszünk, ha most moziba megyünk a barátainkkal és majd máskor játszunk, amikor jobban érezzük magunkat.

Nem feltétlenül helyes játszani, ha azt gondoljuk "Ezek nagyszerű játékok, +EV-s vagyok", még akkor sem, ha igaz. Vannak más tényezők is: Most éppen két dolog jut eszembe, a boldogság és a kedvező alkalom. Talán boldogabbak lennénk, ha valami mást csinálnánk, ami értékesebb, mint az EV-nk (vagy megfizethetetlen, mondhatná valaki). Talán valami mást csinálhatnák, amivel el kell készülnünk vagy le kell feküdnünk így összesen ugyanannyit játszhatunk, de olyankor, amikor jobban rajta vagyunk a játékunkon.

Ha nagy nyerő vagy a PokerStarson, de rengeteget vesztettél a Full Tilten, akkor ha minden más kiegyenlíti egymást, játssz a Starson. Higgy nekem, egyáltalán nem vagyok babonás. Azonban az FTP-t a bukással  kapcsolod össze, míg a Starst a nyeréssel. Sokkal magabiztosabban, nyugodtabban, logikusabban játszol a Starson, és sokkal hezitálósabban, ijedtebben az FTP-n. Ha az FTP-n akarsz játszani, változtasd meg a hátteret és a hangokat... bármit, amit meg tudsz változtatni, hogy a korábbitől eltérő élmény legyen számodra. Tűnkün úgy, mintha egy másik teremben játszanál, nem abban, amelyben olyan rosszul ment.

Ha folyamatosan veszítesz egy játékos ellen, akinél egy kicsit jobbnak tartod magad, HAGYD ABBA a játékot vele. (Mármint akkor, ha a pénzért játszol. Ha tudod, hogy a büszkeségre játszol, harcolj.) Nem csak arról van szó, hogy az a tény, hogy sokat vesztettél ellene, valószínűbbé teszi, hogy rosszul mérted fel a képességeidet (keress rá a Bayesian Probability-re), de sokkal kevesebb önbizalommal fogsz játszani. A félelem és az adrenalin elhomályosítja a logikádat. Közben az ellenfeled magabiztosabban és tisztább fejjel fog játszani.

Folytathatnám, de használhatod a képzelőerődet, és kigondolhatsz más módszereket is, hogy feldolgozd az érzelmeidet és megpróbálj megbirkózni velük.

A tudatosság és az objektivitás a legjobb fegyverek az összes ostoba érzelem ellen, ami az emberi léttel jár. Még úgy is tisztán tarthatjuk a fejünket, ha észben tartjuk, hogy a póker egy játék és/vagy a munkád. De nem több ennél. Legyenek más dolgok is az életedben, és ne múljon a teljes önértékelésed a pókeren és az eredményeiden.

Sok szerencsét, srácok. Megint megpróbálok aludni. Húha. Eljutott valaki a végéig? Könyvet kellene írnom.

Vigyázz magadra."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.